Agatha Christie 1941-ben megjelent N vagy M? című regényével felkeltette a brit titkos elhárítás figyelmét - derült ki Michael Smith napokban megjelent The Codebreakers of Station X című kötetéből, mely bepillantást enged a brit kódfejtők munkájába. A kötet arról is beszámol, hogy az MI5 vezetői azt feltételezték, hogy az írónőnek van egy belső forrása Anglia szigorúan titkos kódfejtő létesítményében. A félreértése az adott okot, hogy az Christie a második világháború idején játszódó könyvének egyik alakját Bletchley őrnagynak nevezte el, csakhogy a britek kódfejtő központja épp az azonos nevű Bletchley Parkban működött.

A N vagy M? főszereplői  – az írónő korábbi regényeiből is ismert házaspár – Tommy és Tuppence, német kémek után nyomoznak a szigetállamban, munkájuk során találkoznak egy indiai katonatiszttel, Bletchley őrnaggyal, aki azt állítja, ismeri Nagy-Britannia titkos  háborús terveit. Az MI5 gyanúját tovább erősítette, hogy Agatha Christie közeli barátságban volt a Bletchley Park egyik kódfejtőjével, Dillwyn „Dilly” Knox-szal, és attól tartottak, hogy a fiktív őrnagy tudása a kódfejtők Hitler terveit illető információin alapul.

Minden bizonnyal nem is lett volna ügy a dologból, ha a  Bletchley Park alkalmazottai, köztük Knox-szal, nem járnak sikerrel az Enigma feltörésével, melynek nyomán Churchill és a brit katonai vezetők időben értesülhettek a németek haditerveiről. A gép olyan bizalmas információkkal látta el a brit elhárítást, melyek birtokában le tudták leplezni a német titkosszolgálat által az országba küldött kémeket. Berlinben úgy vélték, hogy az Engima feltörhetetlen, ezért is volt fontos az MI5 számára, hogy a lehető legkevesebb ember legyen birtokában a kódfejtők eredményeinek.

Az MI5-nak meg kellett bizonyosodnia arról, hogy Agatha Christie fiktív szereplője és a valóság között nincs semmilyen nemzetbiztonságot fenyegető kapcsolat. Az elhárítás úgy döntött, hogy először Knoxt kérdezik ki, féltek ugyanis attól, hogy ha ők vagy a rendőrség vallatná az írónőt, sajtónyilvánosságot kapna az ügy, ezt pedig nem kockáztathatták. Knox kizártnak tartotta, hogy az írónő bármit is tudjon a parkban folyó munkálatokról, de egyetértett azzal, hogy jobb ha ő kérdez rá, ezért meghívta az írónőt buckinghamshirei otthonába. A kódfejtő barátainak elmondása szerint Knox teázás közben kérdezett rá, hogy miért adta az indiai őrnagynak a Bletchley nevet, amire az írónő az MI5 nagy megkönnyebbülésére így válaszolt: „Bletchley? Kedvesem, egyszer ott ragadtan vonattal Oxfordból Londonba tartva, és azzal álltam bosszút, hogy a helység nevét adtam az egyik legkevésbé szerethető karakteremnek.”

Knox már rákos volt, amikor sikerült feltörnie az Enigmát, és már nem élhette meg a normandiai partraszállást, melynek sikerében munkája kulcsszerepet játszott, hiszen a brit katonai parancsnokok hamis koordinátákat megadva vezették félre Berlint, akik Calais-ban számítottak szövetségesek érkezésére.

(forrás: guardian)

hg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.