Évente tízmilliókkal nő az internet-felhasználók száma, a világháló pedig sokakban a függetlenség és a szabadság korábban ismeretlen érzését keltheti. Ez a szabadság azonban bizonyos mértékben illuzórikus, és csak pontosan kijelölt határokon belül tartható fent. A világ internet-felhasználóinak többsége – beleértve a fejlett nyugat polgárait – valamilyen formában találkozik az internetes cenzúrával. Az azonban, hogy milyen formában valósul meg a szűrés, egyedül az adott állam politikájától és technológiai infrastruktúrájától függ.

Minden államnak megvannak a saját törvényei, kulturális normái, éppen ezért az internetes tartalom cenzúrájának számos módja létezik, kezdve a politikai vélemények feketelistára helyezésétől a pornográf tartalom visszatartásán keresztül a kalóz oldalak blokkolásáig. A fejlett országok rutinszerűen tiltanak bizonyos honlapokat, melyek többsége általában gyermekpornográfiával hozható összefüggésbe.

Az internetes pedofília ügye azonban, jelentsen az bármilyen komoly fenyegetést is, ürügyként szolgálhat a szélesebb értelemben vett korlátozások bevezetése mellet. Korántsem mindegy tehát, hogy milyen elvek mentén  és milyen valós vagy vélt indokok alapján lépnek érvénybe bizonyos korlátozások. Nagy-Britannia jelenleg is a változások küszöbén áll, hiszen egy új szűrési rendszer bevezetését tervezi, mely a pornográf és 18 év alatt nem ajánlott tartalmakon túl (például melyek kapcsolatba hozhatóak kábítószerekkel) megszűrnek bizonyos fórumokat, melyek ellentmondásos politikai nézeteket terjesztenek (elsősorban radikális és uszító jellegű tartalmak, terrorizmus stb.). Ezeket a korlátozásokat 2014 végére az összes brit internet-felhasználóra ki akarják terjeszteni. A pornószűrő jelenleg is működik a királyságban, mely mellett a nagyobb internetszolgáltatók önkéntesen kötelezték el magukat. Ha valaki korhatáros tartalmat szeretne megjeleníteni a személyi számítógépén továbbra is van rá lehetősége, ehhez azonban módosítani kell a netes kapcsolat beállítását.

 A bevezetésre váró rendszer kritikusai azonban túlzott korlátozástól tartanak, hiszen az pusztán kulcsszavak mentén is tiltólistára tehet egyes szájtokat. Ráadásul sokan úgy vélik, hogy a gyermekpornográfia valójában csak egy jól hangzó ürügy, ami mögé tömegek tudnak besorolni, a háttérben azonban politikai megfontolások állnak. Kérdéses, hogy világos demokratikus kontrol hiányában (legalábbis ami a tiltandó tartalmakat illeti) az intézményes kereteket öltő cenzúra valójában milyen mértékben korlátozná a globális világháló szabadságát, valamint hogy miként lehetne elejét venni az esetleges visszaéléseknek. A legnagyobb aggodalmat azonban az kelti, hogy az alkalmazandó technikát Kínától vennék át. Ez a technika ugyanis tetszőleges tartalmak cenzúráját is lehetővé teszi.

A gyermekpornográfia nevében folytatott harcnak a nyilvánvaló nyereségek mellett voltak már egyértelmű vesztesei is. 2011 februárjában az amerikai Igazságügyi Minisztérium és Belbiztonsági Minisztérium közös akciója során mintegy 84000 ezer legális szájt vált hozzáférhetetlenné egy DNS szolgáltató lefoglalásának következtében. Hasonló eset történt Dániában 2012 márciusában is, amikor is egy intézkedés során nyolcezer oldal blokkoltak a kormányzati szervek, köztük a Goole-lal és a Facebok-kal. Ugyan ebben az esetben nyilvánvaló emberi hibáról van szó, az azonban látszik, hogy az államvezetésnek az internetes tartalmak szűrését illetően nagyon egyszerű dolga van.

Az államilag szabályozott cenzúra intézménye annak esetleges előnyei mellett tehát igen vitatható. A rendszer kritikusainak jelentős része attól tart, hogy a következő években a szűrés és az egyéb korlátozások  miatt az egykoron globális internet összefüggő, bizonyos mértékben egymást átfedő nemzetállam-hálózattá alakulhat át. Eric Schmidt és Jared Cohen a The New Digital Age című 2013-as könyvükben úgy vélik, hogy a folyamatból eleinte nem sokat érezhet a felhasználó, de a fordulat nem is egyik napról a másikra történne meg. A szerzők szerint annak mértékét leginkább az fogja meghatározni, hogy a következő évtizedben milyen utat választanak az internetre újonnan csatlakozó államok: kikkel akarnak versenyezni vagy együttműködni. A szerzők nem egy erősen szabályozott tűfalat vizionálnak, azonban úgy vélik, hogy az iráni példa könnyen elterjedhet.

2011-es jelentések szerint ugyanis Irán intézményes keretek között erősen cenzúrázva képzeli el az internet jövőjét. Egy évvel később, 2012-ben elstartolt a Mehr, a YouTube "tiszta" verziója, ami jól jelzi a kormány elkötelezettségét. Az iráni tisztségviselők tervei szerint egy ideig párhuzamosan létezne a "tiszta" internet és az eleve erősen cenzúrázott globális világháló, az előbbi azonban idővel teljesen helyettesítené ez utóbbit. Irán abbéli reményeit is kifejezte, hogy más muszlim országok is csatlakozni fognak a törekvéshez. Úgy tűnik, nincsenek egyedül, hiszen Pakisztán is hasonló elveket vall, és már a saját rendszerét tervezi.

Schmidt és Cohen úgy vélik, hogy számos állam teheti le voksát a kollektív szűrés mellett. Eszerint a jövőben közös nézeteket valló országok közösséget alkotva, megegyező értékek szerint módosítják az "internet tartalmát". A kollektív szerkesztés, amennyiben sor kerül rá, minden bizonnyal alapvető kulturális egyetértés mentén valósulhat meg.

A folyamat első állomására mindenesetre jó példával szolgál kínai rezsim agresszív cenzúrája. A kínai vezetés minden olyan platform blokkol, ami a nyugati világban népszerűségnek örvend, beleértve a Facebookot a Tumblr-t és a Twittert is. Emiatt a kínai internet-felhasználó elől minden olyan tartalom és politikailag érzékeny téma rejtett, amely rossz színben tüntetné fel az államvezetést. Az átlagos kínai felhasználó számára ez a fajta cenzúra tehát teljességgel láthatatlan.

A kínai vezetés eközben nyíltan is védi a politikáját. Egy 2010-ben kiadott iratban úgy fogalmaznak, hogy az internet az emberi bölcsesség kikristályosodása, azonban törvények és rendeletek egyértelműen tiltják az olyan információk terjesztését, melyek tartalma aláaknázza az államhatalmat, aláássa a nemzeti egységet vagy sérti a nemzet becsületét és érdekeit. Kína két módon szabályozza az internetes tartalmak hozzáférését. Az első a nyugati világ által ironikusan csak a Nagy Tűzfalnak nevezett biztonsági rendszer, mely erősen korlátozza a külföldi oldalak elérhetőségét, és melyet a 90-es években fejlesztett ki a rezsim. A másik a Közbiztonsági Minisztérium 1998 óta működő rendszere, az Arany Páncél, mely a kínai szájtok tartalmát monitorozza. Ezeken kívül a kormányzati szervek, valamint a helyi és megyei közigazgatási rendszerek saját figyelőrendszerrel is rendelkeznek. Szélsőséges esetben a rezsim akár blokkolhatja is internet-hozzáférést, ahogy tette ezt 2009-ben tíz hónapig a Xinjiang-i lázadás után. Az ilyen akciók azonban még Kína esetében is extrémitásnak számítanak, tekintetbe véve azt, hogy a cenzúra az elmúlt évtizedben egyre szofisztikáltabb lett, így ahelyett, hogy bizonyos külföldi oldalak megtekintését teljes mértékben korlátoznák, csak a nem kívánt tartalmakat szűrik meg. A korlátozások tehát elsősorban politikailag motiváltak, azonban a kínai vezetés is profitálni akar a világháló bizonyos gazdasági és szociális előnyeiből. A Sina Weibo, a Twitter kínai megfelelője például meglepő módon a tisztségviselők szélesebb körben történő elszámoltathatóságra is alkalmas terepet biztosít az olyan kérdésekben, mint a korrupció, az élelmiszer biztonság vagy a légszennyezettség. Kínában ugyanis rendkívül gyakorivá vált, hogy az internetezők egyes online információk alapján önálló felderítésbe kezdjenek, ennek következtében pedig már több száz korrupciós leleplezésre kerül sor. Azonban még egy ilyen látszólag szabad fórum ellenére is mindeddig sikerült megakadályozni, hogy a polgárok politikai célok érdekében kampányfelületként használják azt. Sőt, a nyilvános viták illúziója csak késleletei azokat a radikális változásokat, melyekre a nyugati világ szerint a Kínának szüksége lenne. A vezetés azonban nem kíván lazítani a gyeplőn, a jelenleg is zajló két hónapos zöld web nevű akció során tovább szigorításokat léptetett érvénybe, mely szerint nem csak a pornográf és erőszakos tartalmak kerültek feketelistára, hanem tilos például gazdagsággal kérkedni, de ugyanígy tiltott a hírességek iránti megszállott rajongás kifejezése is.

Azonban Kína korántsem az egyetlen állam, amely jelentős mértékében korlátozza az webes tartalmakat. Az OpenNet Initiative 2012-es hetvennégy országra kiterjedő kutatásra széles spektrumban vizsgálta az internet szabadságának mértékét az egyes államokban.  A várakozásoknak megfelelően Kína és Irán élen jár azt internetes tartalmak cenzúrájában, a helyzet azonban több közel-keleti államban sem bizonyult jobbnak. Hasonló megállapításra jutott a Freedom on the Net 2012 vizsgálata is. A lista élén Irán, Kuba és Kína álltak. Annak, hogy Észak-Korea nem szerepel a listán egyszerű oka van, cenzúráról ugyanis a Demokratikus Népköztársaság kapcsán nem lehet beszélni, hiszen egy átlagos koreai polgár hozzá sem férhet az internethez.

A legtöbb állam azonban egyelőre nyíltan hirdeti az internet szabadságának elvét. A 2012 decemberében Dubaiban tartott Nemzetközi Telekommunikációs Világkonferencián az Amerikai Egyesült Államok mellett többek közt az Európai Unió tagállamai sem írták alá az egyezményt, mely a világhálóra is kiterjesztette volna az ENSZ hatáskörét. Az ENSZ-szervezet delegáltjai (193 ország hatszáz küldötte) azért gyűltek össze, hogy felújítsák a Nemzetközi Távközlési Egyesület 1998-as egyezményét. A két hetes tárgyalássorozat vége felé úgy tűnt, hogy sikerül megállapodásra jutni, az utolsó pillanatban azonban az amerikai küldöttség vezetője, Terry Kramer bejelentette, hogy bár nehéz szívvel teszi, mégsem írja alá az egyezményt, ugyanis az veszélyeztetné az internet szabadságát. A döntést sem Oroszország, sem Kína, sem pedig Szaúd-Arábia nem nézte jó szemmel.

 hg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.