Elveszettnek hitt Orson Welles filmet találtak egy olaszországi raktárban. A némafilm, mely a Too Much Johnson címet viseli Welles második alkotása, egy komédia, mely soha nem került bemutatásra, és melyről máig úgy vélték, hogy megsemmisült egy tűzeset során. (The New York Times).

Orson Welles filmrendezői debütálását sokan az 1941-es, mára klasszikussá vált Aranypolgár című filmjéhez kötik, ez azonban mégsem igaz teljesen. A rendező első némafilmjét egy barátjával 1934-ben, alig tizenkilenc évesen forgatta Hearts of Age címmel. A film egy nyolc perces paródia, ellentétben a nemrég megtalált második alkotásával, a Too Much Jonhson-nal, mely egy szürreális és rejtélyes alkotás, fenyegető közelképekkel, baljóslatú szimbólumokkal és képekkel az elmaszkolt Wellesről. Meglepő módon első filmje máig fennmaradt, sőt, az egyik legnagyobb videó megosztó portálon meg is tekinthető.

Welles első professzionális filmjét, a Too Much Johnsont három évvel a hollywoodi bemutatkozása előtt forgatta. A filmanyag egy 1894-es komédia feldolgozása, melyet Welles 1938-ban a Broadwayen a Mercury Színház azonos című előadásával kívánt bemutatni.

A filmben a Mercury társulat számos tagja játszott, köztük olyan nevekkel, mint Joseph Cotten, Arlene Francis, Howard Smith, Edgar Barrier, Mary Wickes és Welles akkori felesége, Virginia Nicholson. A zenét Paul Bowles (a későbbi The Sheltering Sky című, angolszász területen klasszikussá vált regény írója) szerezte, sőt, egyesek úgy vélik, hogy a feltörekvő komikus, Judith Tuvim, a később Judy Holliday néven híressé vált színésznő is a stáb tagja volt.

A Welles-kutatókat hosszú ideje foglalkoztatta a Too Much Johnson, ami valójában Welles első valódi kísérlete egy olyan film megalkotására, melyhez profi társulat és stáb állt a rendelkezésére. Csakhogy az elmúlt ötven évben nyoma sem volt a filmnek. Welles soha nem fejezte be a nagy mennyiségű felvétel utómunkálatait, és Mercury Színház műsorának rossz fogadtatása után félretette azt, melyet így sosem láthatott a nagyközönség.

Welles 1978-ban egy interjúban azt mondta, hogy a film valamikor a 60-as években került újra a kezei közé a spanyolországi házában. „Nem emlékszem, hogy vajon végig ott lett volna nálam egy bőrönd alján, vagy valaki más hozta el nekem, de ott volt – emlékeztetett a rendező. „Levetítettem és tökéletes minőségű volt, egy karcolás sem volt rajta. Nagyszerű állapotban volt. Cotten [Joseph Cotten, a film főszereplője] káprázatos volt, én pedig azonnal elterveztem, hogy megszerkesztem, és elküldöm Joenak születésnapi ajándékként.”

Sajnálatos módon, miközben Welles távol volt egy színészi munka miatt, a ház és annak tartalma porig égett. A Too Much Johnson, melyet gyúlékony nitrát tekercsre rögzítettek úgy tűnt, hogy végérvényesen elveszett.

A dolgok azonban hirtelen fordulatot vettek. A Too Much Johson újra előkerült, de nem Spanyolországból, hanem egy olasz hajózási társaság raktárából, ahol vélhetőleg a 70-es évektől rejtve volt. A véletlenek furcsa összjátéka, hogy Pordenone, a város ahol a film előkerült, a Cinemazero otthona is, egy olyan kulturális szervezeté, mely klasszikus filmek vetítésével foglalkozik, és mely minden ősszel a Cineteca del Friuli-val karöltve némafilmfesztivált szervez Le Giornate del Cinema Muto néven. A Cinemazero tagjai hamar rájöttek, hogy mit találtak, így az alkotást elküldték a rochesteri George Eastman Houseba (New York), ahol biztonságos körülmények között megkezdődhetett a restaurálási folyamat.

„Talán sosem fogjuk megérteni a rejtélyt, hogyan tűnhetett el. A lényeg, hogy biztonságban van, és látni fogjuk” – mondta Dr. Paolo Cherchi Usai, a George Eastman House mozgókép-kurátora. A film Cherchi Usai szerint "intellekutális hidat" képez Welles színházi és filmes karrierje között. Nem csak Welles a két művészeti ág közötti átjárásának megértésében segít, hanem egyszersmind reprezentálja a "pillanatot, amikor Welles beleszeretett a moziba."  

Orson Welles a filmezés megszállottja volt. Rengeteget köszönhet az 1920-as évek  beli német expresszionista némafilmeknek, erről sokat elárulnak a filmjeiben látható meredek kameraszögek és a noire-os árnyékok. A hetvenes évek elején Welles a tévében is feltűnt, hogy egy TV sorozat keretein belül (The Silent Years – A néma évek) bemutassa a klasszikus hollywoodi némafilmeket a Türelmetlenségtől az Aranylázig.

A Too Much Johnson a rendező második filmje, mely három részből áll, s melyet a klasszikus némafilm-komédia ihletett. Welles állítólag maga is megjelenik a filmben egy kétbalkezes figura alakjában, azonban a George Eastman House munkatársainak nem sikerült őt azonosítaniuk a tömegben.

Az egyértelmű filmes ráhatások ellenére Cherchi Usai azt állítja, hogy „képi szempontból ez egy Orson Welles film. Egyes kompozíciók lélegzetelállítóan szépek.” A restaurátor a festményekkel rokonítja a filmet: „Inkább pillantás arra, amit Welles csinálni akart, semmit egy kész film. Ennek ellenére a mozi egyik része utal Welles leghíresebb munkájára. A jelenet, melyben több száz doboz és konténer látható erősen emlékeztet az Aranypolgár  utolsó jelenetére – árulta el Usai. „Úgy néz ki, mint annak a bizonyos jelenetnek a könnyed főpróbája.”

Welles több órányi anyagot forgatott ehhez a filmhez, melyeket maga szerkesztett egy New York-i hotelszobában, de valamilyen okból soha nem mutatta be: egyesek úgy vélik, hogy a Mercury színház plafonja túl alacsony volt, hogy elférjen a projektor, míg mások szerint a színészek túlzott anyagi követelései miatt hiúsult meg a premier. Mindenesetre, miután az előadás fogadtatása nem volt kedvező, viszont annak szerves részét képezte volna a film, az alkotás Welles bánatára hosszú időre eltűnt.

A történet azonban nem itt ért véget, hiszen sokévnyi várakozás után október 9-én egy rangos spanyolországi némafilmfesztiválon (Le Giornate del cinema muto), majd egy héttel később Rochesterben végre bemutatásra kerül a Too Much Johnson. Mindkét vetítést Cherchi Usai kommentálja, akinek célja, hogy pontosan úgy mutassa be a felvételeket, ahogyan azokat megtalálták. A Too Much Johnson vetítései után a film minden bizonnyal az interneten is megtekinthető lesz.

 hg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.